Mi az ACTA?

ACTA: Anti-Counterfeiting Trade Agreement - vagyis Hamisítás elleni Kereskedelmi Megállapodás

Az Egyezmény célja

A 21. század egyik meghatározó jelensége a globalizáció, melynek hatásai az élet minden aspektusába behatolnak. Természetesen a jog világa sem maradhat érintetlen, sőt egyre szélesebb körben jelentkeznek azon egységesítő folyamatok, amelyek igyekeznek egy uniformizált szabályrendszert megteremteni, elsősorban a határokon átnyúló kereskedelem megkönnyítése érdekében.

A nemzetközi kereskedelemmel együtt azonban természetszerűleg együtt jár az arra vonatkozó szabályok nemzetközi szintű megszegése is, amiből következik, hogy az államoknak a hatékony prevenció és bűnüldözés érdekében célszerű szorosan együttműködni.

Az utóbbi évtizedben az interneten terjedő kalóztermékek határon átnyúló kereskedelmének elburjánzása miatt 2007-től kezdetét vették egy országok kooperációját igénylő, világszintű megállapodás tárgyalásai, melyeknek végső célja egy olyan egyezmény létrehozása volt, ami sikeresen tud fellépni a termékhamisítás ellen, illetve eredményesen tud védelmet biztosítani a szerzői jog számára. Ennek az éveken át húzódó folyamatnak a végeredménye az ACTA, vagyis a Hamisítás elleni Kereskedelmi Megállapodás, ám az aláíráshoz vezető út korántsem nevezhető gördülékenynek, sem pedig bírálattól mentesnek.

A részes felek

A tárgyaló felek- vagyis az Európai Unió és tagállamai, Ausztrália, Kanada, Japán, a Koreai Köztársaság, Mexikó, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok- célja tehát a kalózkodás és hamisítás elleni fellépés területén a nemzetközi együttműködés megerősítése volt a szerzői jog égisze alatt. Tizenegy tárgyalási fordulóhoz volt szükség, hogy a megállapodás szövege létrejöhessen. Többek között ez is jelzi, hogy milyen nehéz is volt a közös hang megtalálása egy mindenkit kielégítő megoldás keresése során. Az egyezmény aláírásának első köre 2011. október 1-jén nyolc ország részvételével zajlott (USA, Ausztrália, Kanada, Japán, Dél-Korea, Marokkó, Új-Zéland, Szingapúr), melynek során az Európai Unió kivonta magát az aláírók köréből. Az EU részéről tanúsított magatartás valószínűleg Amerika kényszerítő akaratának tudható be, hiszen nem volt titok, hogy célja egy a Digital Millenium Copyright Act világméretű változatának létrehozása lett volna, ám az általa támasztott szigorú előírások iránti igényéből hamar alább adott (na persze visszafogott mértékben), teret engedve az internet világát is érintő a kereskedelmi megállapodás érvényesülésének.

Ráadásul az aláírás sikerességét az is nehezítette, hogy a tárgyalások szigorúan zárt keretek között zajlottak, a nyilvánosság teljes kizárása mellett. Mindez azzal volt indokolható, hogy a megállapodást kereskedelmi megállapodásnak minősítették, ám ha tárgykörét tekintjük ez a döntés egyáltalán nem volt indokolt, helyesebb lett volna beilleszteni a nemzetközi szerződések közé. Vajon mennyire okoz meglepetést az a tény, hogy mindez Amerika érdekében állott? Ugyanis a tengeren túl a kereskedelmi egyezmények aláírása elnöki hatáskörbe tartozik, ami egyben azt is jelenti, hogy ezekben az esetekben a Kongresszus jóváhagyására nincs szükség.

Az Unió csatlakozása az aláírok sorába

2012. január 26-án Tokióban végül az Európai Unió beadva derekát aláírta az immáron végleges szöveget tagállamaival együtt (kivétel: Németország, Hollandia, Ciprus, Szlovákia, Észtország), melyeknek együttműködése azért volt nélkülözhetetlen, mert a megállapodás olyan területekre is kiterjed, mint a büntető politika (tekintettel a hamisításra és a kalózkodásra), amely nemzeti hatáskörbe tartozik. Fontos megjegyezni, hogy habár az aláírás megtörtént, de a ratifikációra, vagyis a megállapodás jóváhagyására még várni kell, mert ahhoz legalább 6 állam jóváhagyása szükséges.

Az egyezmény társadalmi fogadtatása

A késlekedésnek talán oka lehet az a tiltakozási hullám, amely az ACTA-ra való válaszadás volt a társadalom részéről. Elsőként Lengyelországban és Írországban szerveztek demonstrációkat, majd az ACTA elleni mozgalmak szépen lassan Európa szerte, több városban megrendezésre kerültek, köztük Budapesten is. 2012. február 11-én a szombati hidegben egész kis tömeg gyűlt össze a Jászai Mari téren, majd átvonult a Garibaldi utcába, hogy tiltakozzon az ACTA aláírásával szemben.

A tüntetést a hackereket egyesítő nemzetközi Anonymus csoport magyarországi helytartója, a Kalózpárt, illetve az Occupy Budapest nevű csoport szervezte. A szervezők tevékenységükre tekintettel megóvták személyazonosságuk felfedését azzal, hogy a tüntetés során végig maszkokat viseltek (kivéve amikor a Garibaldi utcai SZTNH-hoz meneteltek, ugyanis menet közben ezek levétele törvényileg kötelező) mint a képregényekben megrajzolt, névtelen szuperhősök, akik az igazság élharcosaiként kiállnak minden, a társadalmat ért atrocitással szemben. A lelkes, mintegy ezer fős tömeg hatalmasat tombolt a résztvevő zenekar által játszott Red Hot Chili Peppers számokra. Nem is csoda, hogy biztosította a jó hangulatot, hiszen a Red Hot ’örökzöldjeivel’ nem véletlen sorolható a top rock bandák közé. A szervezők nyilatkozatából kitűnt eltántoríthatatlan elszántságuk, ami jelzi azt, hogy ez a megmozdulás csak a kezdet volt. Sőt még az Európai Parlament megbízottja, Kader Arif is lemondott posztjáról, amelynek keretében ellenőrizte a megkötés folyamatát.

Az említett reakciók indokaként tudható be a már említett zárt tárgyalások folytatása, kizárva ezzel azon civil szervezeteket, amelyeket a leginkább érintenek a megállapodás pontjai. Ebből akár arra is lehetne következtetni,- mint azt sok bíráló tette- hogy a résztvevők, mint egy egységes világhatalom, önkényesen cenzúra alá akarták venni az internetes kommunikációt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a tárgyalások folyamán elsőként 2010-ben már a nyilvánosság számára is elérhetővé tették az ACTA tervezetét, majd 2011. áprilisban a végleges szöveget is.

Az ACTA pozitív oldala

Mielőtt ismertetnénk az ACTA-val kapcsolatos bírálatokat: feltétlen előnyeként tudható be az egyezménynek, hogy olyan kötelező és opcionálisan alkalmazható szabályokat rögzít, amelyek közül csak a kötelező szabályoknak való megfelelésnek kell eleget tenni. Ennek alapján nem szükséges sem a hazai, sem az uniós szabályozás módosítása, a ratifikáláson kívül további jogalkotói tevékenységet nem igényel az ACTA adoptálása. Erősíti továbbá a szerzői jogok jogosultjainak a védelmét nem csak az Európai Unióban, hanem azon kívül a harmadik országokban is és egyben hozzájárul a versenyképesség növeléséhez, valamint megnehezíti a kalózkodás és a hamisítás bűncselekményét az internet világában.

Kritika

Az ACTA kifejezetten nem írja elő az internetszolgáltatók számára, hogy a szerzői jogot megsértőket tiltsa el az internetes kapcsolatától, de a kritika szerint súlyos terhet ró az internetszolgáltatókra azzal a rendelkezéssel, mellyel felelősségre vonható válnak az ügyfeleik tetteiért. Ilyen tulajdonképpen nincs az ACTÁ-ban, de az egyezmény opcionális jelleggel előírja a szolgáltatóknak, hogy adják ki ügyfeleik azonosításra alkalmas adatait a hatóságoknak.

ACTA 27. cikk 4. bekezdés:
„A felek saját törvényeiknek és rendeleteiknek megfelelően felhatalmazhatják illetékes hatóságaikat arra, hogy kötelezzék a hálózati szolgáltatót, hogy haladéktalanul bocsássa a jogosult rendelkezésére azokat az információkat, amelyek alapján a feltételezhetően jogsértés céljára használt hozzáférés előfizetője azonosítható, amennyiben az adott jogosult védjegybitorlás, illetve szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése miatt megalapozott keresetet nyújtott be, és amennyiben ezek az információk az említett jogok védelme vagy érvényesítése érdekében szükségesek. Ezeket az eljárásokat úgy kell alkalmazni, hogy azok a jogszerű tevékenységeket, többek között az elektronikus kereskedelmet ne akadályozzák, és – a felek nemzeti szabályozásával összhangban – tiszteletben tartsák az olyan alapelveket, mint a szólásszabadság, a méltányos eljárás és a magánszféra védelme.”

Az ACTA valójában azt is lehetővé teszi (opcionális jelleggel), hogy a nemzeti jog korlátozza a hálózati szolgáltatók felelősségét.

Az ACTA kritikusai azzal érvelnek, hogy az internetszolgáltatók mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy felelősségre vonásukat megelőzve ellenőrzésük alatt tartsák az emberek világhálón történő felhasználását. Az egyezmény ellenzői attól félnek, hogy akár tényleges jogsértés nélkül, automatikusan és titokban lehet nyomozásokat folytatni a felhasználókkal szemben, amely a magánszféra súlyos megsértését jelentheti. A miheztartás végett: ez persze nem jelenti azt, hogy a személyes adatok bárkinek és bármikor kiszolgáltathatóvá válnának. Ha és amennyiben a hatóságok megkapják a felhatalmazást, és kötelezik is adott esetben az internetszolgáltatót a feltételezhetően (tehát nem bizonyítottan) jogsértő felhasználók adatainak átadására, minden esetben szükséges lesz a jogosult megalapozott kérelme, amely megindítja az eljárást, illetve azon tény igazolása, hogy az adatszolgáltatás a jogai védelmében történik, egy jogsértés elleni fellépés keretében.

Sokan kritikus szemmel fogadták azt is, hogy az ACTA a az ACTA a szerzői jogok megsértését kriminalizálja. Az ACTA előírja a büntetőjogi jogérvényesítést, és ezzel a szerzői jogok megsértését illetve a védjegyhamisítást kriminalizálja. A megállapodás külön nevesíti a védjegyhamisítást, és a mozikban levetített filmekről készült másolattal elkövetett bűncselekményt is, melynek szankciója lehet a lefoglalás, elkobzás, megsemmisítés vagy egy nagy összegű pénzbüntetés, sőt akár szabadságvesztés is.

A legnagyobb port azonban a szerzői joghoz kapcsolódó jogok digitális hálózatban történő megsértésével összefüggésben hozott szabályozás kavarta.

27. cikk 2. bekezdés:
„A felek jogérvényesítési eljárásai az 1. bekezdésben foglaltakon túlmenően a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok digitális hálózatokban történő megsértésére is alkalmazandók, ideértve akár a jogsértő céllal történő széles körű terjesztés eszközeinek jogosulatlan használatát. Ezeket az eljárásokat úgy kell alkalmazni, hogy azok a jogszerű tevékenységeket, többek között az elektronikus kereskedelmet ne akadályozzák, és – a felek nemzeti szabályozásával összhangban – tiszteletben tartsák az olyan alapelveket, mint a szólásszabadság, a méltányos eljárás és a magánszféra védelme.”

Az egyezmény megfelelően homályos e körben. A vád szerint ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy egy közösségi oldalon posztolt információ is például ilyen védett tartalomnak minősülhet. Annak értelmezése, hogy mi tartozik az ACTA hatálya alá, a hatóságok feladata, akik azonban szabad kezet kapnak ennek eldöntésében, mivel az egyezmény szövege nem tartalmaz semmiféle értelmezést a benne foglaltakkal kapcsolatban, ami a jogbiztonságot is veszélybe sodorhatja.

Az ACTA értelmezésében segíthet, hogy visszautal az alapjául s elődjéül szolgáló TRIPS egyezményre (Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights), ami az értelmezés során támpontot adhat a hatóságok számára.  Az persze más kérdés, hogy mikor a TRIPS egyezmény a szerzői jogok fogalmára utal vissza, ezzel alapot ad arra, hogy jogossá váljon a kritikusok részéről a „gyógyszer” hasonlat emlegetése az egyezménnyel kapcsolatban.  A „gyógyszer” hasonlat szerint: ha azt a szabályozást vezetnék be a gyógyszereknél, amit az ACTA bevezet a szerzői jogban, akkor az eredeti gyógyszerek gyártói megtilthatnák a generikus gyógyszerek forgalmazását. A digitális világra kivetítve mit is jelent ez a hasonlat? Nem mást, mint a film- és zeneipar érdekeinek érvényesülését – a közérdek rovására.  Annak tükrében, hogy az említett piac legmarkánsabb képviselője Amerika, nem is meglepő, hogy az ACTA híven tükrözi az amerikai SOPA és PIPA törvénytervezetek célkitűzéseit. 

A fájlcserék túl szigorú korlátozása nem megoldás a hamisítás elleni küzdelem során, és nem szabad megfeledkezni azok járulékos előnyeiről, mint például a széles körben terjedő ismertség megszerzéséről.

Az ACTA Magyarország által történő aláírása ugyan nem teszi szükségessé a meglévő törvények módosítását, azonban nem látható, hogy milyen valódi hatásai lesznek majd a mindennapi életre a jogalkalmazás során. Mindenestre érdemes elgondolkodni rajta, hogy a különböző vélemények alapján felsorolt kritikák vajon tényleg alapot adnak-e az aggodalomra. Sajnos egyáltalán nem alaptalanok az ACTA-val kapcsolatos azon aggályok, amelyek a digitális világ fejlettségéhez való hozzáigazítás hiányáról szólnak, ugyanis a megállapodás (és a szerzői jog rendszere általában) nincs tekintettel a 21. századi internet hálózatokra épülő igényekre, és a kor kihívásaira a 20. század megoldásait próbálja ráerőszakolni.

Medve Georgina
Pintz és Társai