2012. szeptember 14-én egy amerikai bíróság százezer dollár (több mint húszmillió forint) kártérítés plusz a perköltségek megfizetésére kötelezte Párizs városát Jeffrey Walter kaliforniai illetőségű magánszeméllyel szemben, miután a híres város egy korábbi eljárásban elvett Walter úrtól egy domain nevet. Jeffrey Walter még 2006-ban szerezte meg a „parvi.org” honlapcímet, amit azonban később, 2009-ben egy döntnöki eljárásban (a svájci székhelyű WIPO előtt zajló UDRP eljárás során) elveszített, így az a francia fővárosra szállt, s ő ezután fordult bírósághoz a texasi Houston városában.

A történet jó pár éve kezdődött: Jeffrey Walter 2006-ban regisztrálta a „parvi.org” internetcímet. Saját állítása szerint jóhiszeműen, azaz nem volt tisztában azzal, hogy a francia metropolisz védjegyoltalommal rendelkezett a PARVI márkanévre (meg egy hasonló kifejezésre), és valójában annak latin jelentése (kicsi) adta neki az ötletet.  2009 szeptemberében aztán Párizs átfogó offenzívát indított domain név érdekeltségei, köztük a „Parvi.org” névvel kapcsolatos követelései érvényesítésére, és ennek keretében a genfi székhelyű WIPO (Szellemi Tulajdon Világszervezete) előtt ún. UDRP döntnöki eljárást (Egységes Domainnév-Vitarendezési Eljárás) kezdeményezett. Itt sikerrel is járt, és a vizsgálóbizottság neki ítélte a kérdéses webhely-címet.

Egy ilyen UDRP eredményeképpen megszülető határozat végleges, nem fellebbezhető és kötelező a felekre nézve, ez azonban nem jelenti azt, hogy a felek ne fordulhatnának bírósághoz, amit Walter meg is tett. És itt érdekes mozzanatához érkezünk az ügynek, ugyanis a gall világváros a korábbi döntnöki eljárás kezdeményezésével egyben alávetette magát a regisztrátor (a domain nevet kiosztó szolgáltató) honossága alapján kiválasztott bíróság joghatóságának az esetleges későbbi jogviták kapcsán induló bírósági eljárásokra nézve. Lehetséges, hogy a Szajna-parti ügyintézőknek ez a kitétel el is kerülte a figyelmét, mindenesetre Walter igen előnyös helyzetbe jutott: hazai pályán ütközhetett meg európai ellenfelével. Régi barátaink az öreg kontinensről ebbe a küzdelembe már nem is léptek be, ahogy azt tették már azelőtt is néhányszor. A nem megjelenő alperes ezzel gyakorlatilag elvesztette az ügyet. A texasi bírónő az alperes mulasztására alapozva a lehetséges legnagyobb kártérítést rótta ki a városra.

Az amerikai kereset jogcíme a „reverse domain name hijacking” volt. Ez az intézmény egy kis magyarázatot igényel. A domain nevek rendszerében az illetékes szervezetek igyekeznek fenntartani a jogbiztonságot, és a rosszhiszemű névfoglalások ellen fel lehet lépni. Fel lehet tehát lépni a „cybersquatting” és a „domain hijacking” ellen is. A „cybersquatting” angol kifejezés (jelentése tulajdonképpen „virtuális jogtalan házfoglalás”), mely magába foglalja egy internetes tartomány bejegyzését, megvásárlását, vagy használatát abból a célból, hogy valamilyen módon anyagi hasznot húzzanak egy mást illető védjegy vagy márkanév jóhíréből, ismertségéből, a névhez kapcsolódó nagy mennyiségű internetes forgalomból. Egy másik fajta visszaélés a „domain hijacking” („domain-eltérítés”, „internetes tartomány elrablása”). Ahol azonban jogi és eljárási eszközök léteznek valamilyen cél biztosítására, ott előbb-utóbb megjelennek a rosszhiszemű szereplők, akik ezeket a tisztes célra szánt eszközöket visszaélésszerűen kezdik alkalmazni. Így nem egyszer előfordul az is, hogy egy márkanév jogosultja (általában egy nagyobb vállalat) a márkanévhez fűződő jogait felhasználva igyekszik nyomást gyakorolni egy más tevékenységi területen működő cégre, és a webhely-címet így próbálja megszerezni peres vagy peren kívüli úton (pl. egy döntnöki eljárásban). Ez rendszerint együtt jár azzal, hogy a domain használóját meggyanúsítják valamilyen visszaéléssel, pl. cybersquatting elkövetésével. A megtámadott személyek (főleg a magánszemélyek, kisebb költségkerettel gazdálkodó szervezetek) gyakran beadják a kulcsot, és nem tanúsítanak ellenállást annak érdekében, hogy elkerüljék a jogi eljárást és az azzal járó költségeket – akkor is, ha teljesen alaptalan a vád.

Jelen esetben is ezzel vádolták Párizs városát a bíróságon: visszaélésszerűen vette igénybe a döntnöki eljárást. A játszma nyertes ügyvédének honlapja természetesen nagy győzelemként, „földrengető” döntésként üdvözli az ítéletet. Ez talán túlzás, hisz a bíróság kénytelen volt a francia fővárost elmarasztalni, miután képviseletükben senki nem jelent meg, ugyanakkor távolmaradásuk bizonyára nem volt véletlen: egy francia Houstonban az ottani jogszabályokkal körülvéve elveszettnek érezheti magát domain ügyekben. A Kontinensen így gondolkodhatunk: egy internetcím önmagában még nem védjegy. A bejegyzett védjegyoltalmat általában erősebbnek érezhetjük az önszabályozáson alapuló tartománynév regisztrációval szemben (domain és védjegy összehasonlítására ld.: http://www.domainjog.com/domain_vedjegy). Ez ideát a legtöbb esetben igaz is lehet, de figyeljünk hová visznek minket a joghatóság választás szabályai! Odaát ez felcserélődhet fordított domainnév-bitorlás esetén.

Tanulságos a történetben, hogy milyen fontos: tudnunk kell, kivel állunk szemben. Mivel az UDRP a regisztrátor honossága alapján jelöli ki a joghatósággal rendelkező bíróságot, kerülhetünk olyan fórum elé, melynek szabályai nem túl kedvezőek ránk nézve. Az amerikai joggyakorlat a fordított domainnév-bitorlás kapcsán erősen védi a webhely-cím eredeti jogosultját. Abba is bele kell továbbá gondolnunk, hogy bár a franciák márkaneve saját országukban valóban oltalom alatt állt, ez nem jelenti automatikusan, hogy a tengerentúlon is védelmet élvez.

Hogy a megítélt kártérítés Jeffrey Walter számára kikényszeríthető lesz-e, az kérdéses, hisz Franciaországban nem valószínű, hogy igyekeznének majd végrehajtani az ítéletet. Ugyanakkor Párizsnak bizonyára vannak érdekeltségei, vagyontárgyai az észak amerikai államban, ahol ilyen ellenállásba már nem ütközne a per nyertese. Talán éppen a francia főváros egy szintén az USA-ban regisztrált másik internetcíme lehet a kártérítés eszköze.…

Az izgalmas ügy kapcsán érdemes röviden áttekinteni a magyar domain-rendszer vonatkozó szabályozását is.

Átfogó jelleggel lásd: http://www.szabadalmi.hu/jogiforum.pdf

A „.hu” felső szintű domainek nyilvántartója az Internet Szolgáltatók Tanácsa (ISZT). A tartománynevek használatba adását, azaz delegációját ügyekben az igénylő a regisztrátoron keresztül intézheti. Minden, a „.hu” felső szintű tartománynév alá delegált közdomain tárgyában keletkezett vitában az egyszemélyes vagy háromtagú tanácsban eljáró alternatív vitarendezési fórum, a Regisztrációs Döntnök (www.infomediator.hu) határoz kérelemre induló eljárásában. A Regisztrációs Döntnök a domainnév Kérelmező javára történő átruházását akkor rendeli el, ha az internetcím azonos egy olyan névvel vagy ahhoz megtévesztően hasonlít, mely a Kérelmező javára valamely magyar vagy közösségi jogszabály által védett név, vagy amelynek használatára ilyen jogszabály alapján egyébként jogosult. Feltétel még a másik fél, a Kérelmezett oldaláról, hogy ő a domainnevet a nélkül igényelte volt, hogy a névhez joga vagy jogos érdeke fűződne; vagy egyenesen rosszhiszeműen, de akkor is, ha, bár nem igényelte rosszhiszeműen, később a használat azzá válik.

Ha aztán valamelyik fél elégedetlen a döntnök határozatával, akkor polgári pert kezdeményezhet (a kérdéskörre ld. összefoglaló jelleggel: http://www.internetjog.com/domain_vedjegy2).

A kapcsolódó jogi eszközök bemutatása során nem feledkezhetünk meg a .eu domain és a hozzá kapcsolódó vitarendezési eljárásról sem.

A „.eu” domainekkel kapcsolatos vitarendezési eljárások lefolytatására kizárólag a prágai székhelyű Cseh Választottbíróság jogosult. Ezenkívül a Választottbíróság a világon a negyedik szervezet, amelyhez fordulhatunk általános domainnév, pl. .com, .org, .net, stb. ügyekben. A fórum elé vihető tényállások köre kicsit szélesebb körű, mivel a magyar eljárás kapcsán fentebb ismertetett feltételek közül itt nem mindegyik konjunktív: a jogos érdek hiánya valamint a rosszhiszeműség vagylagos feltétel. A fórum határozata végleges, nem fellebbezhető és kötelező a felekre nézve, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne fordulhatnának bírósághoz. A regisztrátornak 30 munkanapon belül végre kell hajtania a döntést (kivéve, ha bírósági eljárás indul). A határozatnak angol nyelvű rövid összefoglalója is készül, illetve a teljes szöveget a Panel az eljárás nyelvén közzéteszi weboldalán. A fórum eljárása tehát egyszintű, egyszerű, kevéssé formális és gyors, általában néhány hónapot vesz csupán igénybe. A Cseh Választottbíróság honlapja angol nyelven elérhető itt: http://en.soud.cz/

Négy fórum van tehát, amelyek előtt döntnöki eljárás indítható általános tartománynevek, pl. .com, .org, .net és a többivel kapcsolatos domainnév-vita esetén. Ezek a már ismertetett WIPO-n és Cseh Választottbíróságon kívül az amerikai székhelyű National Arbitration Forum és a legnépesebb kontinens szervezete, az Asian Domain Name Dispute Resolution Centre.

http://www.wipo.int/amc/en/domains/

http://www.adr.eu/index.php

http://www.adrforum.com/

https://www.adndrc.org/index.html.

Tanulságos még a fenti történet abból a szempontból is, hogy a passzivitás nem jó stratégia a polgári perekben. Nézzük mire számíthat a francia fővároshoz hasonlóan mulasztó fél egy magyar polgári peres eljárásban. Ha az első tárgyalást a felperes mulasztja el, és megelőzőleg nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti. Ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben. A bírósági meghagyás ellen tizenöt napon belül lehet ugyan ellentmondással élni, a meghagyás meg nem támadott része azonban jogerőre emelkedik, és ugyanolyan hatállyal bír, mint egy jogerős bírói ítélet. A magyar jog sem díjazza tehát, ha egy perbeli fél nem tesz semmit az eljárás folyamán. (ld. Pp. 136. §)

Jelinek Zakariás

Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda

www.szabadalmi.hu

forrás: http://www.marques.org/class46/default.asp?D_A=20121001