Jogvita: melyik tál a telibb? Teletál vs. Teletál

séf-sapka.jpgHáromévnyi pereskedés után végül lezárult a Teletál Ételfutár körüli jogvita – a Schobert Norbert által is reklámozott dunakeszi székhelyű céget a bíróság teljes névváltoztatásra kötelezte. Nincs szerencséje a Teletál Ételfutárnak: a cég tulajdonosainak egy másik vállalkozása nem sokkal korábban azt a jogvitát is elvesztette, melyben a Cityfood néven működő konkurens cég nevét próbálták megszerezni.

A magyar piacra jellemző (vagyis „hungarikum”) az ételfutárok nagy népszerűsége: a dobozos ételszállítás, a hűtött készételek házhozszállítása sokunk étrendje számára meghatározó. A szolgáltatás sikerességét – és egyben a szolgáltatás iránti igény növekedését – jelzi a különböző ételt házhoz szállító vállalkozások egyre bővülő palettája.

Ezt a trendet meglovagolva alakult meg 2001-ben Dunakeszi székhellyel a Teletál Ételfutár Kft. (akkor még TELETÁL PLUSZ Vendéglátóipari és Szolgáltató Bt.), és semmi sem jelzi jobban sikerüket, mint hogy a kezdetekben csak a főváros környékén tevékenykedő vállalkozás szolgáltatása mára már több mint ezer településen érhető el.

funny-food-26_1.jpgKétségtelen, hogy a Benke László olimpiai bajnok szakács és cukrász által fémjelzett cég egy évtized alatt országos ismertségre tett szert, ám kevesen tudják, hogy Magyarország keleti felén működik egy másik Teletál is, hasonló tevékenységi körrel. Utóbbi azonban egy jó évtizeddel idősebb… A debreceni illetőségű, 1991-ben alakult Teletál Vendéglátó Bt. egy kis családi vállalkozás, mely vendéglátásra és munkahelyi étkeztetésre hegyezte ki tevékenységét, és Debrecenben jelentős helyi ismertségre tett szert az évek során.

A két cég jó ideig zavartalanul működött párhuzamosan, egymás köreit nem zavarva, ám minden megváltozott, amikor a dunakeszi Teletál Ételfutár Kft. kiterjesztette ételfutári tevékenységét Debrecenre is. Amikor Kiss János – a debreceni családi vállalkozás ügyvezetője – értesült a hasonló nevet használó versenytárs megjelenéséről, felkereste a Teletál Ételfutár vezetőségét egy jövőbeni együttműködés reményében, ám érdemi választ sosem kapott a cégtől.

A konfliktus forrása természetesen az összetéveszthetőség volt. Hasonló név, hasonló tevékenységi kör. Még ha a két cég teljes elnevezését helyezzük is egymás mellé (Teletál Ételfutár Kft. - Teletál Vendéglátó Bt.), akkor is zavarba ejtő a hasonlóság, hiszen aki nem tudta, hogy két ételszállító Teletál is működik Debrecen környékén, az könnyedén gondolhatta, hogy a két cég gazdasági kapcsolatban áll egymással. A gondokat csak fokozta, hogy a dunakeszi társaság nemes egyszerűséggel rövidítve, „Teletál” néven reklámozta magát, így annak rendje és módja szerint meg is volt az előre látható eredmény: zűrzavar. A kis családi vállalkozás sorra kapott telefonhívásokat, panaszleveleket, amiket nem is nekik szántak. Még a hatóságok is nemegyszer tévedésbe estek, amikor egy-egy esetben szintén megkülönböztetés nélkül a „Teletál” rövid nevet használva nyilatkoztak, illetve fordultak az egyik cég helyett a másikhoz.

A helyzet tarthatatlansága 2009-re nyilvánvalóvá vált, így az eredménytelen tárgyalási kísérletek és az érzékelhető forgalomveszteség végül arra sarkallta a kis debreceni szolgáltatót, hogy szembeszálljon az országos céggel, és bírósági úton szerezzen érvényt saját igazának. teletal_logo.jpgA debreceni Teletál 2009 nyarán pert indított a Pest Megyei Bíróságon, és felperesként annak megállapítását kérte, hogy a cégnév használatával a dunakeszi Teletál Kft. (az alperes) megsértette a debreceni Bt. névviseléshez fűződő jogát.

Egy évvel később, 2010-ben született már egy elsőfokú ítélet, de ezt természetesen fellebbezés követte, és a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította, kiemelve: a bíróságnak teljes körűen fel kell tárnia a jogvita elbíráláshoz szükséges tényeket, és a cégnyilvántartás mellett össze kell hasonlítani a felek által ténylegesen kifejtett, valóságosan gyakorolt tevékenységet is.

A per következő mérföldkövéhez 2011. szeptember 14-én érkezett el, amikor is az elsőfokú bíróság újabb határozatot hozott. Ez alkalommal is a debreceni vállalkozásnak kedvezett a döntés. A bíróság ítéletében megállapította, hogy a dunakeszi székhelyű Teletál Ételfutár Kft. megsértette a debreceni felperes névviseléshez való jogát, és eltiltotta a Teletál név viselésétől. A Fővárosi Ítélőtábla ezt az ítéletet hagyta helyben 2012-ben, vagyis az ítélet jogerős. Az Ítélőtábla mindenben jóváhagyta az elsőfokú bíróság döntését. Többek között abban is egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a peres felek működési köre, a ténylegesen kifejtett, valóságosan gyakorolt tevékenységük hasonlónak minősül: „nincs relevanciája annak, hogy a felperes az ételkihordáson túl más típusú vendéglátással is foglalkozik, mert az ételkihordás során ez nem különbözteti meg az alperestől”. A Ptk. vonatkozó rendelkezése a működési kör hasonlóságát rögzíti, és nem követeli meg a tevékenységek teljes azonosságát.

A jogesetből levonható fontos következtetések egyike az, hogy a bizarre-edible-funny-food-creations-15.jpgszemélyhez fűződő jogok összessége – illetve az annak részét képező ún. névviselési jog – nemcsak a magánembereket illeti meg, hanem cégek, vállalkozások esetében is oltalmat élvez. Egy cég csak olyan nevet viselhet és használhat, amely a hasonló működési körben, azonos területen tevékenykedő és korábban már nyilvántartásba vett szervezetek nevétől eltér.

Az ügy több további szempontból is tanulságos. Egyrészről felhívja a figyelmünket arra, hogy hiába jegyezte be a cégbíróság a cégünk nevét: attól, hogy a cég létrejött, még nem zárható ki annak a lehetősége, hogy a bejegyzett cégnév más névviselési jogát sérti. A TELETÁL-ügy másik fontos kérdése a névhez fűződő jog és a védjegyoltalom összefüggése volt. Az alperes rendelkezett több védjegyoltalommal is, mindezek ellenére mégis számára kedvezőtlen döntést hozott a bíróság. Hogyan lehetséges ez? Az elsőfokú bíróság érvelése a következő volt: „A védjegy nem az oltalomra jogosult jogi vagy magánszemélyt jelzi, hanem annak a tevékenysége során előállított árut vagy szolgáltatást érinti. A védjegyjogosultság független attól, hogy a kérelmező milyen névhasználatra jogosult.” Hiába tehát a védjegy: a dunakeszi székhelyű ételfutárt eltiltották a név használatától.

Láthatjuk, hogy a bejegyzett védjegyoltalom önmagában még nem zárja ki, hogy valaki velünk szemben érvényesítse a személyhez fűződő jogait. Mindezeket figyelembe véve ajánlott észben tartani, hogy nevünk (illetve védjegyünk) megválasztása előtt érdemes kiterjedt kutatást (név- illetve védjegykutatást) végezni, lehetőleg szakember bevonásával, elkerülendő a későbbi galibákat, hiszen egy nem eléggé körültekintően megválasztott név, mint láttuk, akár évtizedes távolságban is probléma forrásává válhat.

Miután alaposan megvizsgáltuk a jogesetet és annak érvelését, kritikus olvasóként, amolyan záró akkord gyanánt érdemes átértékelni a bíróság döntését és elgondolkodni, lehetett volna-e másképpen rendezni a jogvitát?

debrecen-tabla.jpg

Az ítélet meglepően szigorú abból a szempontból, hogy a dunakeszi Teletálat az egész ország területén eltiltotta a névhasználattól, holott az ütközés az országnak csak egy kis részén, Debrecenben és környékén állt fenn egy helyi érdekeltségű céggel szemben. Nem lett volna-e célszerűbb egyszerűen csak korlátozni a Teletál név használatát, megkímélve egy évtizedes vállalkozás márkaépítését, miközben a debreceni kisvállalkozás jogai is védve maradtak volna?

Mint ahogyan az a soron következő, a jelen írás testvér-cikkeként debütáló Katedra Nyelviskola kálváriájáról szóló írásunkból kiderül, nem elegendő feltétel a korábbi névhasználat, a földrajzi hely (illetve működési terület) időközbeni változása jelentős befolyásoló tényezővé válhat.

 

Koch Richárd
Pintz és Társai
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft.
www.szabadalmi.hu

Forrás: http://www.dehir.hu/debrecen/david-legyozte-goliatot-debreceni-marad-a-teletal/2011/09/22/