A hágai kerületi bíróság 2013. október 9-én hozta meg ítéletét egy olyan ügyben, melynek tárgyát a SPAM név használata képezte. A felperes Hormel ugyanis évtizedek óta használja a SPAM közösségi védjegyet löncshús konzervjére (SPAM=spiced pork and ham), melyet egy szintén SPAM elnevezésű energiaitallal szemben kívánt megvédeni.

A per során a Hormel a hágai kerületi bíróság előtt a védjegybitorlás esetének fennállását kívánta bizonyítani – nem túl sok sikerrel. Az eljárás alatt ugyanis fény derült arra, hogy a felperes SPAM elnevezésű közösségi védjegyét nemcsak húskészítményekre (29-es áruosztály), hanem ruházati termékekre (25-ös osztály), valamint kávéra, teára és egyéb édességekre (30-as osztály) is bejegyezte. Épp ezért a SPAM védjegy Benelux államokbeli használója, a Dukka, exportőrével együtt azt kérte a Belső Piaci Harmonizációs Hivataltól (BPHH), hogy a felperes védjegyéhez kötődő jogait szüntesse meg, mivel azt nem használja az összes megjelölt osztály esetében. A Hivatal csak részben hagyta jóvá a Dukka követelését, amikor úgy döntött, a húskészítményeken kívül eső osztályok esetében a Hormelt nem illeti meg a SPAM név kizárólagos használata.

A hágai kerületi bíróság pedig a Tanács 207/2009/EK rendeletének a védjegyek összetéveszthetőségéről szóló 9 (1) b) cikke alapján azért utasította vissza a Hormel követelését, mert megítélése alapján a konzervhús köszönőviszonyban sincs az energiaitallal. A két termék ugyanis nem összecserélhető és inkább összeegyeztethetetlen, mint összeegyeztethető; vagyis a húskészítmény és az energiaital a fogyasztók fejében - normális esetben - nem kötődik egymáshoz. A löncshúst Redbull-lal legörgetők megnyugtatására szolgáljon, hogy a bíróság döntését annak tudatában sem változtatta meg, hogy a két termék akár együtt is fogyasztható. Tehát az ítélet alapján ez esetben nem áll fenn az összetévesztés lehetősége.    

Érdekesség, hogy a BPHH korábban megtagadta a Dukka közösségi védjegybejegyzését a 32-es és 33-as áruosztályba tartozó alkoholos és alkoholmentes italokra. Akkor a Hormel mint a SPAM márka tulajdonosa emelt kifogást a Dukka ellen, mondván hogy a 9 (1) b) cikk alapján fennáll a két védjegy összetévesztésének kockázata. A hágai kerületi bíróság úgy magyarázta végső döntését, hogy a BPHH még akkor hozta a Dukkával szembeni elutasító ítéletét, amikor a védjegyet az eredeti tulajdonos italok forgalmazására is alkalmazta – ez a helyzet azonban már nem áll fenn, vagyis a két ítélet nem ellentétes egymással.    

A Hormel már nem remélhetett túl sok jót, miután a Tanács rendeletének 9 (1) c) cikke alapján állított követelését is elutasította a bíróság. Az Európai Bíróság Pago-döntése értelmében ugyanis az említett cikk csak abban az esetben nyújt védelmet egy közösségi védjegy számára, ha azt az EU jelentős területén ismeri az érintett fogyasztók számottevő része, ahol adott esetben a „jelentős terület” takarhat egyetlen tagállamot is. A Hormel által fémjelzett SPAM márka az Egyesült Királyságban széles körben ismert – ez azonban nem volt elegendő. A bíróság ugyanis hangsúlyozta, hogy a 9 (1) c) cikkre történő hivatkozáshoz a felperesnek bizonyítania kell, hogy a SPAM védjegy használatával az alperes tisztességtelen előnyhöz jut, illetve rontja a védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. Ezen felül a felperes azt sem tudta bizonyítani, hogy a Dukka az Egyesült Királyság területén használja a védjegyet, vagy legalább tervezné annak használatát– vagyis a hivatkozásnak nem is volt jogi alapja.          

A SPAM márka Egyesült Királyságbeli hírnevének bizonyítása során egyébként a Hormel tényleg a Monty Python elhíresült sketch-ére alapozott. Ezt azonban a kerületi bíróság nem fogadta el, mivel véleménye szerint a hírnév nem lehet csupán egy ilyen jelenet eredménye.

Az ítélőszék indoklásában kifejtette, hogy annak ellenére, hogy a három és fél perces jelenetben a „SPAM” szó körülbelül százszor elhangzik, az egyik esetben sem a felperes termékével kapcsolatban nyer említést, továbbá egyetlen Hormel termék sem mutatkozik az epizódban. Így nem feltételezhető, hogy az érintett közönség kétséget kizáróan tisztában lenne azzal, hogy a SPAM védjegy valójában a Hormel konzervhúsát takarja. A bíróság megállapításához az is hozzájárult, hogy a jelenet 1970-ben készült. Nem lehet ugyanis azt feltételezni, hogy egy több mint 40 éve készült felvétel még ma is ismert az érintett fogyasztók körében.  

A Hormel nem tudta bizonyítani, hogy a SPAM löncshúst forgalmazó tagállamokban hírneve fennáll, így a Párizsi Uniós Egyezmény 6. bis cikkére sem tudott támaszkodni. Mivel az alperes nem kívánta megakadályozni a Hormelt a védjegy használatában, nem tűnt bizonyítottnak az sem, hogy rosszhiszeműen járt volna el a SPAM név használatakor. A bíróság szerint tehát a különböző típusú termékek azonos névhasználata nem jelent valódi konfliktust.

A tanulság: repülő cirkusz ide vagy oda, az európaiaknak a SPAM-ről inkább az email fiókjuk jut eszébe, mintsem a több évtizedes múltra visszatekintő löncshús.

Orbán Emese

Pintz és Társai

Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda

www.szabadalmi.hu

Forrás:

Denise Verdoold and Gino van Roeyen: The Netherlands: SPAM lacks reputation in relevant Member States despite Monty Python sketch

http://www.banning.nl/5907/home-uk/publications/spam-lacks-reputation-in-relevant-member-states-despite-monty-python-sketch.html