2015. április 21-én a Bizottság bejelentette, hogy a három EU-s kulcsintézmény (Bizottság, Parlament, Tanács) megegyezett a reform általános irányait illetően.

A Bizottság előterjesztése nagy részben a Max Plank Institute által készített kétszázkilencven oldalas „Az európai védjegyrendszer működéséről szóló általános tanulmány” alapján íródott. A Bizottság 2013-as sajtóközleménye szerint a fő cél a vállalkozások innovációs készségének hatékonyabb ösztönzése, és a hamisított áruk elleni hatékonyabb fellépés lehetősége. A Barosso-bizottság akkori belső piacért felelős francia származású biztosa Michel Barnier a védjegyeket a szellemi tulajdonvédelem területén elért első európai szinten is releváns sikerként aposztrofálta.

Két évvel később a Bizottság közölte, hogy sikerült megállapodni a Tanáccsal és a Parlamenttel a reformok folytatásáról. A hivatalban lévő belső piaci és vállalkozási biztos Elżbieta Bieńkowska szerint „a védjegyintenzív iparágak óriási mértékben járulnak hozzá az Európai Unió gazdaságához és foglalkoztatottságához. A reform egy modernizált és magasabb szintű jogbiztonságot eredményező környezetet eredményez majd, még tovább növelve Európa versenyképességét.”

A reformok főbb célkitűzései négy pontban foglalhatók össze:

1. A hivatali díjak csökkentése
2. Gyorsabb és kevesebb terhet jelentő védjegybejelentési eljárás
3. A hamisítók elleni hatékonyabb fellépés
4. A mai üzleti élet követelményeihez igazított modernebb szabályok

A változások egy része szimbolikus, és pusztán egyes jogintézmények átnevezésére irányul. A közösségi védjegy (Community trademark) elnevezés a reformok hatályba lépése után európai védjegy lesz, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) pedig Európai Védjegy és Design Hivatal (ETMDA).

A tervezet szerint megszűnik majd a három osztályig tartó egységes 900 eurós hivatali díj. Ettől kezdve az alapdíj 850 euró lesz, de minden további osztályért 150 további eurót kell majd fizetni. Hasonló egy osztályos rendszert tagállami szinten is be kívánnak vezetni. Ettől azt remélik, hogy a védjegyért folyamodók nem vonnak indokolatlanul széles körben árukat/szolgáltatásokat a védjegyük alá, hanem tényleg csak azokat, amiket forgalmazni/kínálni fognak.

Az irányelv egységes szabályokat állít majd fel a bejelentési nap megállapításának szabályaira is.

Fontos változás, hogy az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának alapelvéből kiindulva ezentúl minden hivatalos nyelven tiltott lesz az ún. leíró jellegű megjelölések használata. Ez röviden azt jelenti, hogy Magyarországon eddig sem lehetett például „JÓ SÖR” márkanév alatt sört forgalmazni. Ezentúl „DOBRE PIVO” vagy „BUENA CERVEZA” néven sem tehetjük meg ezt.

Uniós szinten eltörlik azt az etatista megoldást, hogy a relatív kizáró okokat az illetékes hatóság hivatalból vizsgálja. Ez alapján, ha harmadik személynek van olyan korábbi jogosultsága (pl. névhez fűződő joga), mely alapján megakadályozhatná a védjegybejelentést, akkor erre neki kell hivatkoznia, a védjegyügyekben illetékes hatóságok ezekkel hivatalból nem foglalkoznak majd, ami a bejelentési eljárást tovább gyorsítja.

A felszólalás és a törlés első fokon minden tagállamban a hivatal hatáskörébe tartozik majd (most pl. Franciaországban erre csak a jóval hosszadalmasabb és költségesebb bírói út áll rendelkezésre).

Európai védjegy esetében már felszólalási eljárásban, még a védjegy lajstromozása előtt is lehet majd hivatkozni rosszhiszeműségre. Korábban erre csak a védjegy megadása után, törlési eljárás keretében volt lehetőség.

A törvényhozó emellett olyan gyakorlatot is kodifikálni kíván, amely a Bíróság Philips és Nokia döntésével ellentétes gyakorlaton alapul. Az idézett döntések alapján, ha hamisított áruk csak áthaladnak az EU területén, a jogosult nem léphet fel a hamisított áru szállítója ellen. A jövőben ez nem így lesz.

Az irányelv átültetésére a tagállamoknak annak elfogadása után valószínűleg három év áll majd a rendelkezésükre.

Csirik Márton
Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda
www.szabadalmi.hu