Móka és kacagás: így nézett ki az Iparjogi Szemle 1928-ban
A régmúlt emlékeit vizsgálva sok mindenre rájöhetünk. Az 1928-as Iparjogi Szemle például azt mutatja meg, hogy mennyit fejlődött a marketing több mint 85 év alatt. A konklúzió az, hogy igen sokat. Megmosolyogtató védjegyek következnek.
A szemle számaiból kiderül: a védjegy részét képző csomagolást vagy éppen a márka jó hírnevét bizony már 1928-ban a vásárlási szokások befolyásolóiként tartották számon. A kor szakemberei szerint ugyanis a sok hasonló jellegű termék közül a védjeggyel lehetett kiemelkedni – a cél pedig nem a monopolhelyzet megszerzése volt, hanem valami teljesen más: a fogyasztó bizalmának elnyerése. Ennek elérésével pedig kialakult a vevőben az a valami, amit mai kifejezéssel élve „márkahűségnek” hívunk. A legfontosabb cél tehát a védjegy jó hírének keltése volt, amit pedig – akárcsak ma is – jó minőséggel lehetett kivívni.
A szakma hozzáértői megfogalmazták az aranyszabályt: védjeggyel ellátott termék esetében a folyamatos reklámnál nincs fontosabb. A fogyasztónak ugyanis van egy nagy hibája: gyorsan felejt!
Az újságot forgatva megtudjuk, hogy a fogyasztók megtévesztését már ekkor a tisztességtelen verseny kategóriájába sorolták. Itt megemlítik többek között az „ingyen” szó reklámokban történő alkalmazását, melyet a vállalkozások már akkor is sok esetben megtévesztően használtak. Tisztességtelennek titulálták továbbá a külföldi vállalatok áruin a magyar emblémák, hazafias jelmondatok szerepeltetését, illetve a mass marketing egyik korábbi formáját is - a vevők fogdosását az utcán.
A szemlében szereplő jogesetek között is találunk igazi érdekességeket. A Matyó-vászon védjegyként való bejegyzését például megtagadta az akkori Kamara. Az indoklás szerint a kérdéses név ugyanis egy földrajzi megjelölésként, valamint minőségjelzésként szolgál. Az érvek között továbbá az is szerepel, hogy nem szolgálná a magyar gazdaság érdekeit, ha valaki kizárólagos joggal rendelkezne az ismert áru felett.
Az újság számaiból azt is megtudjuk, hogy a csehek is szerettek volna saját tokaji bort – amit azonban a Kamara elutasított, mondván, hogy a különlegesen jó minőségű borászati terméket jelölő név a magyar állam „személyi tulajdonát” képezi. Az eset ma is releváns, tekintve, hogy pont nemrégiben utasította el az Európai Bíróság Magyarország fellebbezését Tokaj-ügyben, vagyis szlovák szomszédjaink is használhatják a védjegyet egyes boraik árusításakor.
Ha a cikk elnyerte tetszését, az alábbiakban megtekintheti a lap 1928-as számait:
szemle XXII-1
Kérjük, addig se feledje a jó tanácsot:
„Az alkohol ártalmas az egészségre. A tejivást az ember hamar megunja, ezért főzzön inkább gyakrabban tejeskávét.”Enrilo
Orbán Emese
Pintz és Társai
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda
