Az Urban Outfitters veszíthet néhány törzsvásárlót...

Az Urban Outfitters amerikai ruházati cég és a Navahó Nemzet konfliktusa 2011-ben kezdődött, amikor a vállalat (a hódító spanyolok írásmódja szerint) Navajo felirattal hozott forgalomba árukat, többek között az alábbi képeken látható, az őslakosok nemtetszését kiváltó termékeket. Az Urban Outfitters erre reagálva elhagyta a Navajo nevet, de nem minden esetben. A nemzet végül 2012 februárjában beperelte a vállalatot; a navahók többek között védjegybitorlásra és megtévesztő reklámra hivatkozva nyújtották be igényüket a Navajo névvel eladott termékekből származó teljes bevételre vagy terméktípusonként napi 1000 dollárra. Az Urban Outfitters arra próbált hivatkozni, hogy a navahók elkéstek a panasztétellel, mivel a vállalat már az ezredforduló óta forgalmaz Navajo néven termékeket.

Érdekes, hogy míg Afrikában, Ázsiában az egykori gyarmatosítók által átkeresztelt országok, városok mára visszavették eredeti nevüket (Rhodézia -> Zimbabwe, Burma -> Myanmar, Bombay-> Mumbai) addig a magát dinének hívó nép a spanyolok által adott navahó nevet eredeti negatív tartalma ellenére a dinéhez hasonló gyakorisággal használja, sőt kézműves árui megkülönböztetésére védjegyként bejegyeztette. A Navajo név használatát így nemcsak egy 1990. évi indián termékeket védő törvény korlátozza, hanem mivel azt szabályosan bejegyeztettek saját védjegyükként, a név a navahók szellemi tulajdonát képezi, s így az Urban Outfitters külön engedély nélkül azt nem használhatná.

Ennek ellenére négy év után idén májusban az új-mexikói bíróság mindkét vádat visszautasította. S hogy miért? Bruce Black bíró úgy határozott, hogy a „Navajo” védjegy nem széles körben ismert, s erre hivatkozva elutasította, hogy azt az Urban Outfitters tevékenysége felhígítaná. E döntés meglehetősen frusztráló, mivel ha védjegyjogi értelemben nem is minősül híresnek, nem lehet kétségünk afelől, hogy az Urban Outfitters tömeggyártott, közepes minőségű termékei asszociáció útján rontják a kézzel készült, autentikus termékeket takaró Navajo védjegy tekintélyét.

A Navahó Nemzet számos gonddal küszködik: a rezervátumon gyakori az alkoholizmus, a cukorbetegség és az egykori uránbányászat miatt sok a rákos megbetegedés. Életszínvonaluk messze az amerikai átlag alatt van – nagy megbecsülésnek örvendő kézműves hagyományuk viszont az egyik olyan dolog, amire büszkék lehetnek, s amely egyben identitásuk egyik sarokkövét képezi. Az USA-ba beágyazódott és kicsire zsugorodott indián közösségek a kézművességben a kultúrájuk életben tartásának módját látják.

E törekvés értékét az állam is elismeri; a már említett 1990. évi „Indian Arts and Crafts” nevű amerikai szövetségi törvény tiltja a vásárlók megtévesztését azzal kapcsolatban, hogy indiánok készítettek-e egy terméket. Az eset itt válik igazán kínossá, mivel az Urban Outfitters ügyvédje ezt úgy próbálta megkerülni, hogy kinyilvánította, a Navajo szó hallatán az embereknek nem a népcsoport, hanem a divat és dizájn iparágakban elcsépelt indiános trend jut az eszébe, emlékezetesen ezzel a hasonlattal élve:

Ahogy a ’Light Sör’ kifejezés egy olyan általános sörfajtára utal, amely könnyű testű vagy ízű, illetve alacsony az alkohol -és kalóriatartalma, úgy a „navahó” kifejezés manapság a dizájn és stílus egy bizonyos kategóriájára utaló általános jelző.

„Imádom, amikor a népemet a Miller Lite-hoz hasonlítják, te nem?”

Ha navahó lennék, azt hiszem, ezt a kijelentést önmagában százszor sértőbbnek érezném, mint az Urban Outfitters Navajo felirattal árult valamennyi olcsó női bugyiját. Igaz ugyan, hogy Amerikában napjaikban is sok, a szokásostól eltérő életmódot folytató, a világtól elzártan élő kis csoport él (amishok, hippi kommunák, hegyi emberek, és más History és Discovery Channelen feltűnő egyének), többségük a tévéműsorok kedvelt alanyai. Ennek fényében valószínű, hogy a társadalom épp a navahókat, Amerika második legnagyobb indián törzsét ne ismerné?

A Jurassic World fenti jelenetét több mint 79 millió amerikai látta.

Továbbá ahogy egy témával foglalkozó cikk hozzászólója megjegyezte, a divatipar tipikusan a „tribal” (törzsi) jelzőt használja – valószínűleg épp a jogi bonyodalmak elkerüléséért - az indián stílust utánzó termékek leírására, ezzel szemben a „Navajo” megnevezésnek e kontextusban se híre se hamva.

Az Urban Outfitters stratégiája zavarba ejtő: mintha kifejezetten az lenne a céljuk, hogy minél több ember előtt leírják magukat. Lent csak a három legérthetetlenebb darabot látjuk a hírhedt divatlánc kínálatából.

Modern divattervezők leróják tiszteletüket a fasizmus előtt: LGBT egyenruha (2016), szitává lőtt egyetemista-chic (2014), és a sárga csillag kubista újragondolása (2012).

A divattervezők köztudottan gyakran a régmúltba néznek inspirációért, de attól még nem lehet válogatás nélkül bármire rányomni egy árcímkét, ami a történelem során valamikor viselet volt; a Holokauszt nem csak egy mém, amely ha arra szottyan kedvünk divatos póló előállításának eszközévé kovácsolható. Ha adhatok egy tippet az Urban Outfittersnek, a sárga Dávid-csillagos póló és a lágeregyenruha mellett Kim Jong Un-os, ISIS zászlós és norvég tömeggyilkosos póló sem fogja ép lelkű ember tetszését kiváltani, mivel az a helyzet, hogy ezen igen sötét eseményeket idéző motívumok pusztán a hírverés és nyerészkedés szolgálatában való felhasználása a nem pénzistennek élő ember számára gyomorforgató. A tervek mintha egy 12 éves kísérletei lennének a polgárpukkasztásra, azzal a különbséggel, hogy a 12 éves felnőtté válva őszintén képes belátni a hibáját, szemben az Urban Outfittersszel, ami szembeütközve a nagyközönség felháborodásával előadva az ártatlant cinikusan újra és újra elugat egy bocsánatkérést. Mivel a vállalat igazgatója az amerikai szélsőjobb támogatója, sokan arra gyanakodnak, hogy a termékek célja a hírverés mellett a társadalom bomlasztása, s mivel a célcsoportjukat képező jómódú kertvárosi fiatalokon kívül szinte mindenki méltóságába beletapostak már, ez a feltételezés nem is tűnik teljesen légbőlkapottnak.

Az őslakosok helyzete egyébként is érzékeny téma Észak-Amerikában. Miközben Kanadában a feminista trendet meglovagoló új miniszterelnök a férfiakkal teljesen egyenlő státuszú kanadai nőket akarja „megmenteni”, az indiánok mélyszegény, világtól elszigetelt településein megdöbbentő öngyilkossági hullám indult be. Az USA-ban évek óta tart a vita, hogy sértő-e az indiánokra nézve, hogy egy kosárlabdacsapat Redskins (magyarul rézbőrűek) néven fut. Az elnökválasztáson induló Bernie Sanders egyik gyűlésén egy felszólaló férfi kénytelen volt emlékeztetni az egyik szervezőt, hogy jogosan veszi igénybe a politikus idejét, mivel a gyűlés a színesbőrűek helyzetével foglalkozott, amely kategóriába a feketék mellett indiánként ő is beletartozik. Úgy tűnik, az őslakosok kis számuknak, elszigeteltségüknek és csekély közéleti jelenlétüknek köszönhetően nem tudják magukra irányítani Amerika figyelmét. Még a kifejezetten rájuk szabott lehetőségek is mások markát ütik: tavaly derült ki például, hogy a kaliforniai egyetem Indián Tanulmányok professzora, a magát cserokinak valló Andrea Smith valójában imposztor. Ez egyben arra az érdekes kettősségre is példa, hogy bár konkrét indiánokról az amerikai közéletben ritkán hallani, valós vagy nem létező indián őseinkkel dicsekedni fölöttébb menő. Rengeteg amerikai fiatal vonzódik ahhoz a spiritualista, természetközeli filozófiához, amelyre az indián szó hallatán gondolunk.

Pszeudo-indián divat a pszeudo-indián Sasha Pivovarován.

A médiában ritkán találkozni realisztikus indiánábrázolásokkal; a 20. század első felében barbár vademberekként szerepeltek, aztán az együttérzésre sarkalló történetek következtek; manapság az indián figurája idealizáltan nemes lelkű és felvilágosult. Erre példa a rekordbevételt hozó Avatar Na'vi törzse, akiknek még a bőre is az indiánok hagyományos türkiz ékszereit idézi.

A filmben szereplő népcsoport a képzelet szüleménye, minden hasonlóság valós népcsoportokkal pusztán a véletlen műve

Összességében azt gondolnám, hogy ha valaki arra vágyik, hogy egy nép kulturális örökségének egy darabját birtokolja, a néphez tartozók által készített autentikus árura esne a választása tömeggyártott bóvlik helyett. Az Urban Outfitters gondolatmenete viszont azt hiszem inkább az, hogy az üzletben céltalanul bolyongó zombiemberek közül biztos megtetszik néhánynak az indiános lábtörlő - a régi úgyis már kissé elhasználódott. Az Urban Outfitters kollekcióját ezért a profittermelés mellett nehéz egyben az Amerikai Őslakosok Kultúrájának „ünneplésére” tett erőfeszítésként értelmezni; a hiteltelen nyerészkedés kifejezést sokkal ideillőbbnek gondolom. Az Urban Outfitters-féle kivitelezés nemcsak elolcsósítja a navahó esztétikát, de a tömeggyártással lenyomja az árakat, amelyet az őslakosok a saját termékeikért elkérhetnek a piacon. A navahók azt is megjegyezték, hogy a kívülállók előtt nemcsak a licenszvásárlás lehetősége áll nyitva, hanem sok helyi iparművész is szívesen működne együtt vállalkozókkal. Úgy tűnik azonban, hogy az Urban Outfitters a maximális profitot hajszolva aprópénzre akarja váltani a navahó kultúrát, mindezt a navahók bejegyezett védjegyének felhasználásával.

Egyes vélemények szerint az Urban Outfittersnek egyszerűen a védjegyként bejegyzett Navajo név szerepeltetése nélkül kellett volna árusítania a termékeit. Mivel a navahók által kifejlesztett mintákat nem védi külön szerzői jog, az Urban Outfitters így jogi értelemben mentesült volna a vádak alól. Azonban erkölcsileg helyénvaló-e, hogy egy nép hagyományos mintáit egy külső cég alsóneműn és flaskán használja? Elvégre ezek a termékek teljesen szembemennek a navahók kulturális normáival és törvényeivel, amelyek a szerénységet hangsúlyozzák és tiltják az alkohol árusítását.

A Mazda autójával szemben nem volt kifogásuk

Nyilatkozataikból egyébként úgy tűnik, a navahók nem akarják kizárólagosan birtokolni a hagyományaikat: a kézműves termékek eladása sok navahó megélhetését biztosítja, s többségüket az se zavarja, ha idegenek ábrázolják a kultúrájukat, csak annyit várnak el, hogy az a méltóságukat ne csorbítsa. Sajnos a fentiek alapján úgy tűnik, az Urban Outfittersszel - és a hozzá hasonlókkal - szemben ez túl nagy kérés.

Tudj meg többet a védjegyekről a Védjeggyel a csúcsra! című könyvben!

Olvass a magyar nép vívmányairól az alábbi cikkekben:

• Hungarikum-botrány feltekerve, pirítva
• Hova tűntek a legjobb magyar csokoládék?
• A 200 millió rudi országa – mindenki a túró rudira tör

Pintz és Társai
Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda Kft.