Avagy: meddig véd a védjegy? Híres márkák használata politikai reklámokban és a jogkimerülés intézménye.

Védjegybitorlásnak minősül-e társadalmi üzenetek célba juttatása egy jó hírű márka segítségével? Amennyiben jogszerűen tulajdont szerzünk a védjeggyel ellátott árun, milyen jogai maradnak az eredeti jogosultnak, és milyen esetekben léphet fel ellenünk?

Nikos Papadopoulos, egy Szalonikiben élő görög művész érdekes projektbe kezdett - számolt be a Guardian. 900 euró értékben vásárolt Playmobil figurákat, melyekből művészi, vagy legalábbis eredeti beállításokban próbál aktuális társadalmi kérdésekre reflektálni.

Szaloniki

A görög pénzügyi válság, az ebből adódó csörte Athén és Brüsszel között, valamint a menekültválság aktuális kérdései mellett nem hiányozhatnak a pénz rabszolgái vagyunk, illetve értékmentes világunkban nyomkodjuk az elektronikus kütyüinket – (v.ö.: értéktelített múlt, értékvesztett jelen, például itt és itt) egyesek szerint nem túl eredeti – koncepciói.

Blogunk tematikája szempontjából a történet azért érdekes, mert a Playmobil cég védjegybitorlás és termékeinek politikai célú használata miatt megpróbálta elérhetetlenné tenni Papadopolos blogját, de végül a cég visszakozott és kompromisszum született az ügyben. A görög művész oldalára kikerült egy joglemondó nyilatkozat, melyben leírja, hogy az alkotásokat nem a Playmobil szponzorálja, és Papadopolos semmilyen jogokkal nem rendelkezik a figurák felett.

De vajon miért visszakozott a multinacionális vállalat, mikor a nagy cégek nem a visszafogott pereskedési hajlandóságukról híresek? Valószínűleg azért, mert a Playmobil jogászai belátták, hogy egy esetleges perben nem lenne sok esélyük.

A védjegy ugyan bizonyos kizárólagos jogokat biztosít, de ezek többnyire gazdasági tevékenység körébe esőek (üzleti levelezésben, reklámozásban való használat, a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán stb). Semmi szó nem esik arról, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos keretein belül ne használhatnák a márkás termékeket, ha a felhasználó nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy gazdasági kapcsolatban áll az eredeti védjegyjogosulttal.

Ugyanakkor van egy ennél általánosabban alkalmazható jogilag is szabályozott kategória, melyet hivatalos nevén jogkimerülésként emlegetnek - erről részletesen korábban mi is írtunk itt.

A jogkimerülés fogalmi kereteit az Európai Bíróság alakította ki éppen védjegyekkel kapcsolatos ügyekben, de mára jogértelmezése az iparjogvédelem és a szerzői jog több ágának tételes szabályozásába beépült. A jogkimerülés kompromisszumot kíván teremteni az egyes oltalmi formához kapcsolódó jogosítványok és a tulajdonjog abszolút, korlátozhatatlan szerkezete között. Ennek értelmében az első forgalomba hozatalig terjednek a védjegyjogosult kizárólagos jogosítványai, ekkor a védjegyhez kapcsolódó jogai kimerülnek, az értékesítés aktusával a védjegyjogosult elveszíti az azzal megjelölt áru feletti rendelkezési jogát. Ennek magyarázata, hogy a tulajdonjog abszolút és korlátozhatatlan szerkezetével egyedül ez a megoldás fér össze. Ha jogot szereztem egy dolgon, akkor számomra kisebb kivételektől eltekintve korlátozhatatlan jogosítványokat biztosít számomra, mely nem tűri el ennek korlátozását, pusztán azon az alapon, hogy az általunk birtokolt áru valamilyen árujelzővel el van látva. Ha így lenne, senki sem lehetne viszonteladó, mivel nem ő a védjegy jogosultja.

Van ez alól egy kivétel. Eszerint az eredeti jogosult a továbbértékesítést megtilthatja, ha jogos érdeke fűződik ehhez, különösen, ha az áru állagát megváltoztatják, vagy károsítják. Ezen rendelkezés ésszerűségét is könnyű belátni. Ha megrongált, megsérült áru kerül piacra, az rongálja a márka jó hírét, annak felhígulásához vezet.

Ugyanakkor jelen esetben a figuráknak az érzelmi hatást kifejező beállítása nem tekinthető olyan jogos érdeknek, ami miatt az eredeti jogosult megtilthatja a továbbforgalmazást.

A téma iránt mélyebben érdeklődőknek álljon itt néhány jogeset az Európai Bíróságnak a témával kapcsolatos gazdag gyakorlatából, mellyel a jogkimerülés kereteit európai szinten alkalmazandóvá tette. [Silhouette-ügy, C-355/96.); Grammophon ügy, (C-78/70); Centrafarm-ügy, C-15/74); Davidoff és Levi Strauss cégek ügye (C-414/99-C-416/99. sz. egyesített ügyek)]

Dr. Csirik Márton
Pintz és Társai
www.szabadalmi.hu