Tegyünk egy varázslatos időutazást Párizsba a mesebeli unikornis hátán!

1900, Párizs belvárosa – friss croissant illata lebegi át a levegőt, ébredezik a város, észrevehetőek a reggeli készülődés apró mozzanatai. A város már túl van egy híres világkiállításon, az Eiffel-torony már ott őrködik a párizsiak felett. Nem egész 6 kilométerre a pár évvel később megépült, híres metró vonal mentén terül el az az ipari negyed, ahol az „Öreg Hölgy” acélszerkezete is készült.

     A fiatal, country énekesnő rengetegszer hangsúlyozta már, hogy a 13-as a szerencseszáma. Ezúttal azonban bajba keveredett. Az új divatkollekcióját Lucky 13 név alatt értékesítette volna, azonban május 20-án védjegybitorlási per indult ellene.

Ez a történet azt hivatott bemutatni, hogy egy kis ötletességgel és humorral költséges marketingszakemberek alkalmazása nélkül is sikerre vihetjük termékünket.

1820-ban két vállalkozó szellemű fivér, Jean-Pierre és Jean Frédéric átalakították a családi malmot vasöntödévé. A Peugeot Fréres (magyarul: testvérek) kezdetben egyszerű használati cikkeket gyártott a szoknya abroncsoktól kezdve az esernyőkig, a varrógépeket is beleértve. Érdekesség, hogy a borstörőt is ők találták fel. A mai napig változatlan formájában használjuk, és akár a cégtől is beszerezhetjük az eredeti márkafelirattal.

Az Amerikai Szabadalmi és Védjegy Hivatal (USPTO) nemrégiben állampolgárai véleményét kikérve értékelte a helyi védjegy bejelentési díjak mértékének jogosságát. Talán nem olyan meglepő az eredmény: az amerikaiak elsöprő többsége vélte úgy, hogy az online bejelentések és védjegymegújítások árát csökkenteni kellene, a bejelentés azonosító jellegének korlátozása nélkül.

Ferrucio Lamborghini a 20. század egyik legnagyobb vállalkozója, a sportautók hű szerelmese. Már fiatal korában érdeklődött a mechanika iránt, majd mérnöki tanulmányokat végzett Bolognában. A II. világháború után egy darabig brit fogságban volt, majd hazaérkezésekor traktorok gyártásába kezdett. A leleményességét jelzi, hogy régi katonai járműveket használt fel alkatrészként. Olaszországban a háború utáni években, különösen az erősen agrár jellegű Emilia-Romagna területen óriási hiány volt a mezőgazdasági gépekben. Az ambiciózus Ferrucio ezt időben felismerte, és több sikeres üzletet kötött. A '40-es évek végére megalapította saját traktorgyárát Centoban.