2011. január 1-jétől módosult a védjegytörvény, vagyis a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény. A módosításokat arra tekintettel vezették be, hogy egyébként is át kellett írni a törvényt, mert a Szabadalmi Hivatal neve megváltozott: 2011-től a nyilvántartó hatóság neve Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala. Ezen túlmenően azonban történtek apróbb változtatások az anyagi jogi és eljárásjogi szabályokban is, ezek közül a fontosabbakat röviden elemezzük, illetve szemléltetjük a védjegytörvény korrektúrázott szövegének segítségével.
 
A nemzetközi védjegyekkel kapcsolatos eljárás annyiban módosul, hogy a védjegyoltalom megadásáról a jövőben írásbeli értesítést küld a Hivatal, vagyis megszűnik a bizonytalanság, e hatósági aktus alapján meg lehet majd állapítani, sikerült-e a nemzetközi védjegy bejegyzése vagy sem [Vt. 76/P. §, 116/K. § ]. (Korábban a törvény alapján létrejött az oltalom, de erről nem értesítették a jogosultat, sem a WIPO-t.)
 
A védjegyoltalom megszűnése a jövőben kérhető visszaható hatállyal is, ha a védjegy megtévesztővé vált, elveszítette megkülönböztető képességét, vagy a jogosult nem használta a védjegyet [Vt. 30. §]. Ha pl. a védjegyet kilenc éve lajstromozták, akkor az oltalom törlését négy évre visszamenőleg is lehet kérni tehát, ha nem használták.
 
Az érdemi vizsgálat során a Hivatal a késedelmesen benyújtott észrevételt figyelmen kívül hagyhatja. Az észrevétel szabályai körében tisztázódott, hogy a Hivatal nem nyomozhat: arra alapíthatja az esetleges elutasítást, amit az észrevételt tevő benyújtott (tények, bizonyítékok tekintetében) [Vt. 58. § ].