A Monopoly egy társasjáték, melynek lényege, hogy területeket és épületeket venni, eladni vagy bérelni egészen addig, ameddig valamelyik játékos monopóliumhoz nem jut. S bár ez egyszerűen hangzik, a Monopoly-nak és készítőinek mégis hosszú utat kellett bejárniuk ahhoz, hogy mára játékuk az egyik legnépszerűbb karácsonyi ajándék legyen. 

A Monopoly játékot a Parker testvérek jegyzik, azonban a táblajáték eredete még az ő munkásságuk előttre nyúlik vissza. A Monopoly története ugyanis elválaszthatatlan egy bizonyos pennsylvaniai munkanélküli mérnök, Charles Darrow személyétől. Ő volt az, aki 1933-ban szabadalmazta a játékot, amit két évvel később a Parker fivérek megvásároltak tőle. A játék azonban valójában még ennél is korábbról ered, körülbelül az 1800-as évek végéről, a vagyongyűjtő játékok elterjedésének idejéből.

A mai Monopoly legfontosabb hasonlóságot a Háziúr c. játékkal mutatja, melyet még Darrow játéka előtt harminc évvel szabadalmaztatott egy bizonyos Elizabeth Magie. S bár Magie nem szentelt nagy figyelmet a reklámnak, a játék mégis szépen terjedni kezdett, főleg házilag fabrikált figurákkal és táblával, melyet a rokonok és ismerősök egymástól másoltak. Magie a maga játékát egyébként antikapitalista propagandának szánta, s segítségével arra akarta felhívni a figyelmet, hogy véleménye szerint a háziurak szenvtelenül kihasználják tehetetlen bérlőiket. Az, hogy a Monopoly végül a kapitalizmus szellemének megtestesítője lett, így igazán ironikus fordulat. (Fidel Castronak például hatalomra jutása után első dolgai között tiltatta be a Monopolyt és koboztatta el az összes Kubában kapható készletet belőle, mondván az a kapitalista rendszer megvetendő szimbóluma. A Monopoly emiatt még ma is be van tiltva Kubában, de Kínában és Észak-Koreában is.)

A Háziúr azonban csak egy egyszerű vagyongyűjtő játék volt, mely szinte alig állt másból, mint hogy a játékosok ellentételezést kérhettek egymástól az ingóságaik és ingatlanjaik kölcsönadásáért.

Ez az alapjáték később sok új, izgalmas elemmel bővült, mint a vagyontárgyak nevei, illetve a nagy ötlet: ha több darabot gyűjtöttél össze bizonyos dolgokból, növelni lehetett értéküket, és a telkekre szállodákat emelve mód nyílt növelni bérleti díjukat. A végső simítást ezek után a szerencse- és jótékonysági kártyák játékba emelése jelentette. A két legfontosabb dolog, melyet azonban bizonyítottan Darrow tett hozzá a Monopoly mai formájához, az a tervezői tudása, mellyel a tetszetős táblát megalkotta, illetve üzleti érzéke, mely azt súgta neki, hogy szabadalmát jól meg kell becsülnie.

Így a szabadalom megszerzése után rögtön saját gyártásba kezdett, s árusította is kézzel készített játékait barátainak és a helyi üzleteknek. Azonban jó üzletember lévén hamar rádöbbent, hogy ezzel a módszerrel nagy sikert nem fog tudni elérni, ezért ő maga ajánlotta fel találmányát a Parker Brothers játékgyárnak. A gyár kezdetben nem tartott igényt a játékra, mivel megvizsgálva azt, ötvenkét "alapvető hibát találtak benne".

Ezek után Darrow folytatta a játék házi gyártását és terjesztését, s miután 1934 karácsonyán már több mint ötezer darabot adott el philadelphiai és New York-i üzleteknek, a Parker Brothers magától jelentkezett s tett ajánlatot a játék szabadalmi jogára. Darrow természetesen elfogadta a felettébb előnyös ajánlatot, s 46 éves korára annyira meggazdagodott, hogy visszavonult egy farmra Pennsylvaniába. 1976-os halálakor szép vagyont hagyott örököseire, jogdíjak formájában.

 A Monopoly-üzlet lebonyolítása azonban nem csak Darrow-nak jött jól, hiszen a Parker Brothers-t is keményen sújtotta ekkor a gazdasági válság. A Monopoly azonban olyan sikert hozott, amit talán maguk sem gondoltak: 1935-ben már új munkásokat kellett felvenniük, hogy ki tudják elégíteni a hatalmas rendeléseket, melyek akkoriban a heti húszezres nagyságrendet is elérték.

A Monopoly történetének újabb fordulata akkor következett be, mikor 1974-ben maguk a Parker testvérek indítottak pert védjegybitorlás tárgyában Ralph Anspach ellen, a Monopoly név jogtalan használata miatt. Ansprach ugyanis, a San Francisco State University közgazdaságtant oktató professzora, egy évvel korábban, 1973-ban dobta piacra saját, az eredetileg Bust the Trust névre hallgató, majd később Anti-Monopoly-vá keresztelt táblajátékát.

Anspach azonban jogi védelmére készülve tudomást szerzett a Monopoly valódi történetéről, s az 1935 előtti történésekről. Anspach a védekezésében így arra hivatkozott, hogy maga a játék korábban is ismert volt a nyilvánosság számára, tehát azelőtt, hogy a Parker Brothers megvásárolta volna - s úgy ere hivatkozva úgy érvelt, hogy a vádak nem állják meg a helyüket. Az ügy ezután évekig elhúzódott, számos fellebbezésnek és egyik majd másik résztvevőnek kedvező bírósági ítéletnek adva teret egészen addig, míg Anspach és Parker testvérek végül megegyezésre nem jutottak. Ennek értelmében Anspach-nak továbbra is van lehetősége használni az Anti-Monopoly, és joga van a játék terjesztésére is. Végül a Parker testvérek a további félreértések elkerülése érdekében felvásárolták a Háziúr és egy másik, megszólalásig hasonló játék, a Finance szabadalmait is (A Háziúrét mindössze 500 dollárért). A Parker Brothers végül természetesen a külföldi kiadások jogait is megszerezte.

A Monopoly tehát nem a korábbi játékok szabályainak megváltoztatásával kerekedett elődei fölé és indult el hódító útjára. Sikerének kulcsa az, volt, hogy lehetőséget adott az embereknek a nagy válság idején egy kicsit kiszakadni nehéz mindennapjaikból, s egy pár órát a mesés vagyonok társaságában és a versengés nyújtotta izgalomban eltölteni.

S ahogy láthatjuk, a sok nehézség és védjegybitorlási illetve szabadalomvásárlási ügy után végül a fennmaradó két rivális, Anti-Monopoly és Monopoly is jól megfér egymás mellett. Az Anti-Monopoly mára világszerte kapható, az eredeti játék pedig mit sem vesztett népszerűségéből, mindezt az is mutatja, hogy kétévente Monopoly világbajnokságokat is rendeznek.

Forrás: Wikipédia