Gondolta volna, hogy a “Kornspitz” védjegy egy speciális lisztkeveréket véd, és nem a jól ismert osztrák péksüteményt?

A Backaldrin Österreich The Kornspitz Company GmbH a „KORNSPITZ” védjegy tulajdonosa. A cég egy speciáls sütőkeveréket gyárt, melyet főként pékeknek értékesít. A pékségek és a boltok pedig a Backlardin engedélyével „Kornspitz” néven árusítják azt a pékárut, amelyet ebből a speciális lisztkeverékből sütnek. Az átlag fogyasztó számára tehát a „Kornspitz” a népszerű és ismert péksüteményt jelenti, melynek speciális az íze és a formája.

Az első fokon eljáró szerv megállapította, hogy a fogyasztók szerint a „Kornspitz” védjegy egy bizonyos fajta pékárut jelent, és nem egy bizonyos cégtől való származást. Ugyanakkor a pékek és a versenytársak tudatában vannak, hogy a „Kornspitz”egy védjegy.  

A felperes, a Pfahnl Backmittel GmbH a védjegy megsemmisítését kérte a bíróságtól, arra hivatkozva, hogy a köznapi nyelvben a „Kornspitz” kifejezés egy pékárut jelent, amelyet rozsból (németül Korn) sütnek, és mindkét végén csúcsos (németül Spitz) formájú. A megnevezés a német nyelvben szokásossá vált, ezért a védjegy nem alkalmas rá többé, hogy megkülönböztesse a terméket a versenytársak termékeitől. Másrészt az alperes, a Backlardin arra hivatkozik, hogy legalábbis a pékek továbbra is védjegyként észlelik a megjelölést. És mivel péksüteményről van szó, így nem csak a végső fogyasztók, hanem a pékek, élelmiszergyártók észlelése is jelentőséggel bír.

Három kérdést terjesztettek elő az előzetes döntéshozatalra. Az első arra vonatkozott, hogy megállapítható-e a védjegy oltalmának megszűnése ha a védjegyjogosult mulasztása következtében az említett védjegy csak az áru végső felhasználóinak szempontjából vált az áru szokásos nevévé. A döntés értelmében ebben az esetben mgszűnik a védjegy oltalma.

A második kérdés lényegében arra vonatkozik, hogy mulasztásnak minősül-e, ha a védjegyjogosult nem ösztönzi az eladókat arra, hogy használják a védjegyet az említett áru forgalmazása során. A bíróság döntése értelmében igen, mulasztásnak minősül.

A harmadik kérdés azt firtatja, hogy a védjegyoltalom megszűnésének megállapításához szükséges-e annak eldöntése, hogy a forgalomban szokásos névvé vált védjeggyel jelölt áru esetében léteznek-e más elnevezések is. A bíróság szerint ennek eldöntésére nincs szükség a védjegy törléséhez.

További, a védjegyekkel kapcsolatos fontos információkat tudhat meg Pintz György: Védjeggyel a csúcsra! című könyvéből.


Lengyel Orsolya