Karácsonyhoz közeledvén sokunk lágy melódiákkal s a tavalyi ünnep szép emlékeivel kényezteti lelkét, miközben mások szorgalmasan tervezgetik a karácsonyi fogásokat, így annak elmaradhatatlan részét a süteményeket is. Ha idén valami hagyományos különlegességgel szeretnénk meglepni magunkat és családunkat, erre nehezen találhatunk megfelelőbb eszközt, mint az ízletes és immár az Európai Unió által védett, hagyományos különleges termékké nyilvánított pozsonyi kiflit.

2012. szeptember 14-én egy amerikai bíróság százezer dollár (több mint húszmillió forint) kártérítés plusz a perköltségek megfizetésére kötelezte Párizs városát Jeffrey Walter kaliforniai illetőségű magánszeméllyel szemben, miután a híres város egy korábbi eljárásban elvett Walter úrtól egy domain nevet. Jeffrey Walter még 2006-ban szerezte meg a „parvi.org” honlapcímet, amit azonban később, 2009-ben egy döntnöki eljárásban (a svájci székhelyű WIPO előtt zajló UDRP eljárás során) elveszített, így az a francia fővárosra szállt, s ő ezután fordult bírósághoz a texasi Houston városában.

A szlovák tokaji borok kapcsán az Európai Bíróság Törvényszéke Magyarország számára hátrányos döntést hozott: nem támadható a szlovák "Tokaj" eredetmegjelölés uniós jegyzékbevétele. Jelen cikk a döntés hátterét világítja meg. Választ kaphatunk arra, hogy jogos volt-e a döntés, jó helyre fordult-e a kormány, van-e még jogorvoslati lehetőség, és mi a tanácsolt teendő. A cikket egy témába illő szkeccs zárja.

Valószínű sokakban élnek még olyan (2004 óta kissé elhomályosult) emlékképek azokról az időkről, amikor Magyarország még nem volt az EU tagja. Gondoljunk csak azokra a tortúrákra az útlevéllel és az órákig eltartó várakozásokkal a határátkelésnél. (Azok, akik elfelejtették, vagy esetleg tapasztalat hiányában nem emlékeznek rá, próbálják ki a szerb határon való átlépés élményét…) Nemcsak Magyarország történetében, de az EU történetében is voltak olyan idők, amikor a személyek, illetve a tőke, áruk és szolgáltatások szabad mozgása korántsem volt olyan zökkenőmentes, mint ma, 2012-ben.

A Rubik kocka (másik nevén „bűvös kocka”) már az egész világ egyik közkedvelt játéka lett. 1976-os szabadalmaztatása óta, több mint 35 éve hatalmas népszerűségnek örvend, így nem csoda, hogy forgalmazója nemrég még a kocka színeit is szerette volna levédetni, de mint az a T-293/10 számú ügyből kiderül, sikertelenül.

Legyen kicsi vagy nagy, piros vagy sárga, kocka vagy téglatest, kalózhajó vagy várkastély, minden generáció gyerekszobájának elengedhetetlen tartozéka volt, és még ma is az: a legókocka. E nem csak szórakoztató, de képességfejlesztő építő játékkal mindenki jól jár, a legaktívabb kisgyerekeket is órákra leköti, amíg kreativitásuk szárnyait bontakoztatva megépítik saját kis fantáziavilágukat, – és bónuszként nem is a tévé vagy számítógép előtt ülve teszik ezt – míg  a szülők ezalatt az idő alatt a nyugodt és csendes pihenőidejüket tölthetik. Ezek után kinek is jutna eszébe azon gondolkodni, hogy vajon egy ilyen népszerű játék gyártásának kizárólagosságáért micsoda verseny folyik a bírói pulpitus előtt. Nemrég épp Svájcban ért véget 12 hosszú év után egy ilyen jogvita két konkurens cég között, s született döntés a svájci legfelsőbb bíróság előtt, amely mindazonáltal nem egyedülálló unikumként árválkodik az európai jogesetek tárházában. Annak előszeleként pár éve már az Európai Bíróság is megfogalmazta álláspontját, sőt született egy magyar – sokak szerint megkérdőjelezhető – bírói döntés is.