"Valószínűleg Ön is észrevette, hogy nem is volt világvége" – ilyen és hasonló híreket olvashattunk december 22-én világszerte – biztos, ami biztos, ha esetleg elkerülte volna figyelmünket ez a fontos esemény. Ha a világvége elmaradása nem is, a világvége utáni események már annál inkább emlékezetesebbek maradnak azoknak a német szórakozóhely tulajdonosoknak, akik hetekkel később vaskos felszólító leveleket találtak a postaládájukban. Pedig az egész csak ártatlan szórakozásnak, péntek esti mulatságnak indult, azzal a különbséggel, hogy az apropót a mottó-partyhoz ezúttal a „világvége” szolgáltatta – a maják megjósolták a világvégét, mi meg megünnepeljük!

Az amerikai Anheuser-Busch (a belga InBev Csoport leányvállalata) és a cseh Budejovický Budvar több mint 100 védjegy peren vett részt ellenfélként. A vita középpontjában a Budweiser márkanév használata áll. A döntéshozók mindannyiszor nehéz helyzetbe kerültek, hisz mindkét céget megillethetné a védjegy használatának joga. Miért is formálhatnak jogot a megjelölésre? Ismerkedjünk meg a két vállalat történetével!

A „Pelikán ügyirat” egy olyan évekig húzódó, márkanevekkel kapcsolatos jogvitát foglal össze, amely megjárta a védjegyügyekben illetékes hivatal minden fokát, és utána a végső döntés a legmagasabb bírói fórumon, az Európai Törvényszéken született meg (T-136/11). A történetben a pelikán-emblémát sikerre futtató írószergyártó céget azzal vádolták meg, hogy rosszhiszeműen járt védjegyének levédése során. Előrevetítve az ügy tanulságát, nyugodtan kijelenthető, hogy a Pelikan ártatlan.

Allah. A magam részéről készséggel elhiszem, hogy az amszterdami születésű Teun Casteleint csak és kizárólag a kettős likvida és az így keltett kellemes hangzás motiválta, amikor kipattant a fejéből az isteni szikra, hogy az „Allah” szóra a BOIP-nál (a benelux hivatalnál) védjegyoltalmat szerez. Hiszen tudvalevő, hogy a kettős „l” kellemes hangzású... A szkeptikusabb olvasóban vagy bármely naivitást nélkülöző földlakóban azonban joggal merülhet fel a kérdés: vajon nem bölcs döntés ebben az esetben elhanyagolni a nyelvesztétikát?

2012. november 15-én az Európai Bíróság Főtanácsnoka, Paolo Mengozzi a C-561/11 számú ügy kapcsán kifejtett véleményében úgy foglalt állást, hogy egy későbbi, érvényesen bejegyzett közösségi védjegy (CTM) használata is sértheti egy korábbi CTM tulajdonos már fennálló védjegyoltalmi jogosultságát, így megtámadhatóvá válik – a későbbi védjegy törlése nélkül is.