"A védjegyjog nem fantázián, hanem tényeken alapul."

Nem tévedés, ilyen és ehhez hasonló misztikus jelzőkhöz folyamodtak a felek (az OHIM és a lengyel Agencja Wydawnicza Technopol vállalat) képviselői a 2010. november 10-i tárgyaláson, amelyen az Európai Bíróság az „1000” számból álló közösségi védjegybejelentéssel kapcsolatban indult eljárásban próbált tájékozódni a jogi képviselők meghallgatása útján a C-51/10. P. sz. ügyben.

A lengyel cég 2005-ben több számra vonatkozóan tett védjegybejelentést az OHIM-hoz, amelyek sorsa vegyesen alakult: a 41. áruosztályba - versenyek rendezése, szövegkiadás árujegyzékkel - bejelentett „100”, „200”, „300”, „500” megjelöléseket az OHIM minden további nélkül bejegyezte.

Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a lengyel cég rendelkezik egy ábrás védjeggyel is („Not a word mark”), ahol az ábrán mindössze egy színes post-it tömb látható, és a 16. (rejtvénymagazinok) valamint a 41. osztályba (versenyek rendezése, szövegkiadás) jelentették be.

Az OHIM elutasította azonban a „100 SUDOKU” (és több hasonló) megjelölést, és mivel a cég ezt a döntést tudomásul vette, az eljárások nem folytatódtak. „Próbaperré” alakult viszont az „1000” megjelölés védjegyként történő lajstromozásának ügye. Az „1000” megjelölést a „100”, a „150”, a „250”, a „300”, a „350”, a „222”, a „333” és a „555” megjelölésekkel egyszerre nyújtották be, és az OHIM mindegyik esetében kifogást emelt.

Az Európai Bíróság közeljövőben meghozandó döntése ezért elvi jelentőségű lesz a számvédjegyek terén. De lássuk, mi is itt a probléma.

A lengyel cég a megjelölést a kiadványain - az árujegyzék szerint brosúrákon, folyóiratokon, beleértve keresztrejtvényeket tartalmazó folyóiratokon, nyomtatott anyagokon és újságokon - kívánja használni. Az OHIM szerint azonban ez a szám nem rendelkezik kellő megkülönböztető képességgel, ráadásul egyértelműen a kiadványok jellegére, tartalmára utal. A bejelentő nem fogadta el az OHIM érvelését, és a Törvényszékhez fordult (korábban: Elsőfokú Bíróság), amely védjegyügyekben jogosult az OHIM döntéseit megváltoztatni, amely azonban helybenhagyta az OHIM döntését, és hangsúlyozta, hogy az „1000” szám egyértelműen mennyiségre utal, és a releváns fogyasztók azt a szóban forgó áruk tulajdonságaként észlelnék: 1000 oldal, 1000 adat, 1000 keresztrejtvény, vagy pedig ezek valamilyen sorrendjére asszociálnának… Ezáltal pedig az „1000” megjelölés nem képes betölteni származást jelző funkcióját. Az „1000” megjelölés lajstromozása, védjegyként történő „kisajátítása” sértené a közérdeket, amennyiben elzárná a versenytársakat és a piac egyéb szereplőit attól, hogy ezt a megjelölést használják.

Mivel a Törvényszék döntésével szemben az Európai Bírósághoz fordulni kizárólag jogkérdésben lehet, a lengyel cég is arra próbált most hivatkozni, hogy a Törvényszék „téves jogi kritériumokat alkalmazott” a megjelölés lajstromozhatósága mérlegelésekor. Ráadásul nem vette figyelembe azt sem, hogy az OHIM már többezer számjegyet tartalmazó védjegyet lajstromozott, és az OHIM Iránymutatásaiból is egyértelműen a számok lajstromozhatósága derül ki.

Az OHIM meghatalmazottja a tárgyaláson hangsúlyozta: elképzelhetetlen, hogy a priori meg lehessen állapítani egy számjegye(ke)t tartalmazó megjelölésről, hogy lajstromozható-e vagy sem. Az OHIM csak bizonyos megjelölések vonatkozásában jelentette ki kategorikusan, hogy abszolút kizáró okokba ütköznének (a valamely árunak a forgalomban történő szokásos mennyiségét jelző számok, mint például a 100 gramm csokoládé). Ugyanakkor az iránymutatások gyakorlatilag nem kötik magát az OHIM-ot sem, nemhogy az Európai Bíróságot.

Az előadó bíró kérésére, hogy van-e különbség az „1000” illetve a többi azzal egy időben bejelentett megjelölés folyamatban levő ügye között, az OHIM képviselője azt válaszolta, hogy az „1000” esetében nemcsak a megkülönböztető képesség hiánya, hanem a leíró jelleg is lajstromozási akadályt képez, míg a többi esetben a leíró jelleg alapján utasították el a lajstromozást. A lengyel cég - meglehetősen frappáns, de a legmagasabb európai igazságszolgáltatási fórum előtt megérzésünk szerint viszonylag kevés eséllyel induló - képviselője a végszóban kissé cinikusan, az OHIM gyakorlatának „következetességét” kritizálva jegyezte meg: nem látni mögötte a való életet, pedig a védjegyjognak nem kitalációkon, hanem magán a valóságon, a tényeken kellene alapulnia.

Bencze Krisztina, Luxemburg